Elmúlt. Meghal-
tak mind
a szeretőim, fele-
ségeim.

A többieknek én
vagyok halott:
öreg szivar,
elhamvadott.

Már rám se néz-
nek ők,
másnak riszálják
a csípőt

és rejtegetik
mellüket,
nem saccolják
lehetek-e

még használható
combközi
üzekedésre.
Le se köpi

behavazott
szakállamat
nő, ki mellettem
elhalad.

Pedig kínálta vala
valaha magát
megannyi, bimbaját,
valagát:

fanszőr-bizsergés
bőrömön,
szívfulladás,
ömlő öröm...

Mint százkarú
Sívák
öleltük át
egymás nyakát.

Se szextanács,
se Kámaszútra,
csak lebuktunk
a mély habokba,